Mindannyian vágyunk a kontrollra. Azt akarjuk hinni, hogy mi vagyunk a felelősek a sorsunkért, hogy semmi rossz nem történhet velünk, ha mindent szorosan a kezünkben tartunk. De mi van akkor, ha ez az irányítási vágy valójában visszatart minket?
Amikor megpróbálunk mindent irányítani, elfojtjuk a varázslatot, a lehetőséget, a spontaneitást, ami az életet olyan izgalmassá teszi. Leállítjuk kreativitásunkat és azon képességünket is, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk másokhoz.
Gondolj csak a munkádra, és a feladataidra, amikor már szinte összecsapnak a fejed felett a hullámok, mégsem mersz kiadni valamit a kezedből.
Amikor delegálsz egy feladatot, akkor valaki másra bízod azt, hogy azt az általa legjobbnak tartott módon végezze el. Ez elsőre ijesztő, de egyben felszabadító is. Felszabadít, hogy más dolgokra összpontosíthass, és lehetőséget ad arra is, hogy tanulj valamit másoktól.
Ugyanez igaz a kapcsolatokban is. Ha megbízol a partneredben, megadod neki a szabadságot, hogy önmaga lehessen. Ez nem jelenti azt, hogy naivnak kell lenned, vagy hagynod kell, hogy átsétáljanak rajtad. Azt jelenti, hogy hajlandó vagy elengedni az irányítást, és majd meglátod, mi történik.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor nekünk kell irányítanunk. De ha mindig mindent igyekszünk kontroll alatt tartani, elveszítjük az életünk valódi szépségét és csodáját. A csalódásra is fel kell készülnünk, mert a dolgok nem mindig a tervek szerint alakulnak.
Tehát amikor legközelebb késztetést érzel arra, hogy minden áron irányíts valamit, tegyél egy lépést hátra, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért akarod ezt? Valóban szükséges? Vagy csak próbálod elkerülni az ismeretlent, mert félsz?
Hidd el, az élet sokkal élvezetesebb, ha néha elfogadod a bizonytalanságot és hagyod magad meglepni. Akkor történik a varázslat!